A Titanic roncsainak és az ott található leletek feltárására irányuló kutatások az RMS Titanic Inc, a Francia Oceanográfiai Intézet és a moszkvai székhelyű P.P. Sirsov Oceanográfiai Intézet közös erőfeszítései révén jöhettek létre. Ezen expedíciók 1987, 1993, 1994, 1996, 2000, és 2004 nyarán zajlottak a Titanic roncsainál, melyek New Yorktól 963 mérföldnyire északkeletre, az újfundlandi partvonaltól pedig 453 mérföldnyire délkeletre találhatók.

A kutatások során Nautilus és MIR típusú tengeralattjárókat használtak, ezek olyan robotkarokkal vannak felszerelve, melyek képesek kikaparni, megfogni és begyűjteni a leleteket, melyeket vagy gyűjtőkosarakba vagy, emelőkosarakba helyeznek el. Mindegyik tengeralattjáró háromfős személyzettel működik - a pilóta és az első tiszt mellett helyet kap egy megfigyelő is a fedélzeten -, őket csupán egy harminc centiméter vastag műanyagból készült ablak választja el a tenger mélyétől. Mindkét típus felszerelésének része egy olyan távirányítású jármű, melyet harmincméteres kábel köt össze a tengeralattjáróval, amit arra használnak, hogy a roncs belsejében készítsen felvételeket. A merülés a Titanic roncsához több, mint két és fél órát vesz igénybe. Ott a kutatók tizenkét-tizenöt órát töltenek el, majd következik a felemelkedés két órás művelete.

Minden egyes felhozott leletdarabnak át kell esnie egy konzerváló eljáráson. A szakemberek ezen nagyon szigorúan betartandó, óvatosan elvégzett eljárás során eltávolítják a leletekről a rozsdát és a sót. A folyamat egy azonnali stabilizáló művelettel veszi kezdetét abban a pillanatban, ahogy a leletet levegő éri. Miután a vízből kiveszik, azonnal megtisztítják egy puha ecset segítségével, majd egy vízzel töltött tartályba helyezik. Onnan a konzerváló laboratóriumba kerül, ahol a darab felszínén elhelyezkedő szennyező sóréteget távolítják el áztatással. A fémtárgyakat egy sómentesítő fűrdőben helyezik el, itt esnek át az elektrolízisen, mely folyamat során eltávolítják felszínükről a negatív ionokat és a sókat. Ezzel az eljárással sómentesítik a papírból, bőrből és fából készült darabokat is. Az ilyen anyagból készült tárgyakat más kémiai eljárásokkal is kezelik, melyek a rozsdát és a különböző szerves organizmusokat, gombákat távolítják el azokról. A fából és bőrből készült darabokat ezután szárítják, és vízbázisú viaszt fecskendeznek beléjük, mellyel azokat a hajszálrepedéseket töltik fel, amit előtte víz és üledék töltött ki. A papírleleteket fagyasztással szárítják, majd penészmentesítő eljárással kezelik. Ezen a ponton fejeződik be a konzerválási eljárás. Ezután a leleteket olyan környezetben állítják ki, ahol a követelmény a szabályozott hőmérséklet és a páratartalom, és napfény sem juthat be.